A teacserjét állítólag Eiszai (1145-1215),
a zen-buddhizmus első japán szektájának
alapítója honosította meg Japánban. A
Kamakura-korszak (1185-1333) végére szokássá
vált, hogy a legjobb teafajtákat társas versenyeken
válasszák ki. A versengés az évek során szertartássá
vált. Jelentős szerepe volt mindebben
egy Murata Shuko nevű papnak (1422-1502), aki
szabályokat állított fel a szertartás színhelyének
berendezésére, a tea elkészítésére, tálalására,
fogyasztására. A szertartásokat a híres Senno Rikjú
(1521-1591) fejlesztette tovább, aki az egyszerű, igénytelen, korántsem tökéletes dolgokra helyezte a hangsúlyt, hiszen a tökéletességhez vezető utat többre értékelték, mint a tökéletességet. Ezek az elvek érvényesültek a bambuszból, háncsból, vályogból épített teaházakban, a szándékoltan egyszerű kerámiákban.
