A nô egy hagyományos japán színjátékforma. A szó eredeti jelentése "képesség", "ügyesség" vagy "tehetség".5 típusa:
a kami vagy waki típusú nô-darabok: egy sintó szentély szent történetét, az istenek cselekedeteit elevenítik meg; a shura mono főszereplői harcosok;
a katsura mono ("asszony" vagy "parókás") darab főhőse nő;
a negyedik típus tartalma szerint kétféle játékra osztható: a kortárs környezetben játszódó gendai mono ("jelen idejű darab") témája realisztikus, nem a legendák vagy a természetfölötti erők világáról szól, a kyôjo mono ("őrült nő" típus) pedig olyan asszonyt mutat be, aki szerelme vagy gyermeke elvesztése miatt sodródik őrületbe;
a kiri vagy kichiku ("végső" vagy "démon") típusú darabban ördögök, különös vadállatok és természetfölötti lények szerepelnek.
A tipikus nô-darab viszonylag rövid, a kevés párbeszéd csupán a mozgás (tánc) és a zene keretéül szolgál.A darabok közötti szünetben kyôgenek, humoros közjátékok kerülnek színre. Az előadás kezdődhet okinával, amely táncos formában előadott fohász a békéért és jólétért.
Három nô-szerepkör ismert: a főszereplőé (shite), a másodszereplőé (waki), illetve a kyôgen-színészeké, akik közül az egyik általában a nô-darabok narrátora.
Kiegészítő szereplő lehet a kísérő (tsure), a gyerek (kokata) és a néma társ (tomo).
forrás: Terebess
